2015. június 12., péntek

Harmadik Kritika: Die Verfluchten



 Tudom, rémes, hogy milyen rég jelentkeztem. Egy hónapja, hogy semmilyen aktivitást nem mutattam. Ezt nagyon sajnálom, de mentségemre szóljon, hogy a legtöbb várólistás blogba már beleolvastam, és egy darabig el is jutottam velük. A probléma csak az volt, hogy egyiknek sem értem a végére, és később pedig mindig egy másik bloghoz volt kedvem. Így jutottam el Dorothy Chanté blogjáig, aminek az első fejezete elolvasása után úgy döntöttem, belekukkantok az Attack On Titan nevű anime sorozatba. Hiszen Dorothy blogja egy AOT fanfiction, én pedig képben szerettem volna lenni a történettel. A sorozat nagyon megtetszett, így az első évadot hamar be is kebeleztem. Rettentően köszönöm Dorothy, hogy megismertetted velem ezt, mert tényleg, nagyon izgalmas és érdekes anime, pedig én egyáltalán nem vagyok "otaku", vagy mi a fene.

  Kíváncsian kezdtem hát bele a blogodba. Egyrészt elkönyveltem magamban, hogy a sorozatnál biztos nem jobb a blogod, és ezt ne vedd sértésnek, de igazam is volt, így utólag visszanézve. De általában így van a könyv/film/sorozat fanficeknél, jobbak nem lehetnek az eredetinél, maximum csak elérik nagy nehezen azt a szintet. Általában viszont közel sem olyan jók. No, de hogy a tiéd milyen kategória, azt mindjárt ki is fejtem. A megszokott pontokra osztottam fel a te blogodat is, szóval vágjunk is bele!

Cím:
 Ez az első német cím, amivel találkoztam a történetes blogok világában. (Igen, személyes jellegű blognak már láttam német címet.) Nem igazán kedvelem a német nyelvet, de ettől eltekintve ötletes, hogy végre nem egy furcsán lefordított angol címmel futok össze. A gond csak azzal van, hogy kiejteni se tudom, és a jelentéséről is fogalmam sem volt egészen addig, amíg meg nem néztem. Az egyik modulban írtad le zárójelbe: Átkozottak. Lefordítva már kevésbé különleges, és szerintem kreatívabb is lehetett volna, mert nagyon semmi érdekeset nem árul el.
3/2,5

Kinézet:
 Továbbra sem vagyok design szakértő, és továbbra is azt az elvet vallom, hogy a csomagolásnál fontosabb az, ami benne van. A te designodról üvölt, hogy rengeteget dolgoztál vele, bele se merek gondolni, mennyi időt töltöttél a rendezgetésével. Alapos, igényes, hangulatos. Nekem az igényeim a design kapcsán nagyon lent vannak, és ez messze meghaladja az elvárásaimat. Gyönyörű, mondhatni tökéletes. A fejléc passzol a történethez, szépen ki van dolgozva, nem nyomtad agyon Topaz Clean-nel, csak az alapra tettél valamennyit, amennyi éppen szükséges volt. A színvilága is illik a bloghoz, a domináló szín ez a szép barnás-vöröses árnyalat. A fejlécen lévő idézet számomra ugyan nem mond semmit, de ötletes, hogy a SzívrohamGyár nevű blogról szedted, többfelől is hallottam már, hogy az az egyik legjobb verses blog. Engem ez a pár sor nem fogott meg ugyan, de a versekhez nekem nincs érzékem. Egész idáig dicséreteket hallhattál tőlem, most viszont jön egy hatalmas DE is: azok a fránya blokkolásos kódok. Ha ellopná valaki a történeted, akkor jelented, és kész. De az, hogy nem tudom használnia jobb klikket az egeremen, nagyon zavaró, mert például nem tudom új ablakba megnyitni a fejezeteket. Másolni pedig a jó öreg Ctrl+C technikával meg még így is lehet, tehát teljesen értelmetlen az egész, szerintem szedd le.
megjegyzés: A könnyborító is fantasztikus lett, minden elismerésem. Bár én feleslegesnek tartom, hogy egy blognak ilyenje is legyen, de attól még muszáj megjegyeznem, hogy a tiéd nagyon szépre sikeredett. 
5/4,5


Modulok:
 A sorrendjével nem vagyok megelégedve. A legelső modul az egy közvélemény kutatás: "Hamarosan lezárom a kérdőívet, kíváncsi vagy a válaszokra?" Szemétség vagy sem, nekem erre a reakcióm egyértelműen az, hogy nem, engem nem érdekel cseppet sem. Utána pedig következik két érdekes formára kivágott mozgókép a két főszereplőről (magamban pedig ámuldozok, hogy azt hogy csináltad). Az alattuk lévő idézeteket meg nem értem, főleg azt nem, hogy hogy jön a képbe Vastag Csaba, és miért nem lehetett valami sajátot, egyedit írni. Utána jön a fülszöveg, ami szerintem a legfelső modul kellett volna legyen, és ez alap dolog. A véleményemet erről a kis szövegről pedig később olvashatod. 
 Ezután következik a navigáció, azaz az oldalmenü. "A történet" nevű oldalt jobb lenne "Fejezeteknek", vagy "Tartalomjegyzéknek" nevezni, mivel ez így megtévesztő, hiszen a fülszöveget meg "Történetnek" hívtad. Én speciel itt arra számítottam, hogy leírod ide is a fülszöveget, és már készültem is arra, hogy leírjam, hogy ez milyen felesleges egy dolog. Az alatta lévő oldal pedig a szereplőket tartalmazza. Leírsz tömör adatokat a karakterekről, és egy mozgóképet biggyesztesz hozzájuk. Név, magasság, súly, kor, hajszín, szemszín, bőrszín, beosztás, osztag, írói megjegyzés, jelmondat. Ebből értelme pedig véleményem szerint csak a névnek, életkornak írói megjegyzésnek, és a jelmondatnak van értelme. Talán még nem árt tudni persze az osztagot és a beosztást (ilyen sorrendben, és nem fordítva, mivel az osztag a nagyobb csoport, és azon belül van a beosztás). Jelmondatot pedig eddig csak Stefannak írtál, kíváncsi lennék majd a többiekére is. Na, de most kimondanám a lényeget a szereplőid leírása kapcsán: én utálom, ha valaki ilyen adatlapszerűen írja le őket. Megérdemelnek pár összefüggő frappáns mondatot, ahol felvázolod a külsejüket-belsejüket. A Szent Johanna Gimiben még rendben volt, hogy a tömény adatokat pontokba szedték, de Dorothy, neked igazán menne ennél több is. Illetve még azt is érdekesnek tartom (pozitív értelemben), hogy minden szereplőt megbélyegeztél egy-egy szóval. A legtöbbjük a legkevésbé sem kedves. A hazug, a naiv, az áruló... Kíváncsi vagyok, az ezek mögött álló jelentés mikor fog felszínre törni a történetben. 
 A következő oldal pedig a "Világ" nevet kapta. Részletes leírást adtál az emberi területről, a falakról és a katonaságról. Ezen információk azok számára rendkívül értékes lehet, akik még nem látták az Attack On Titan-t. Az osztagok közül én már a sorozatban is a felderítő egységet kedveltem a legjobban, és a leírásod alapján is az tűnt nekem a legszimpatikusabbnak. Ügyes, alapos munkát végeztél szerintem az AOT világának megmagyarázása kapcsán. Ezután jön a "Kritikák" oldal. Ebbe direkt bele sem lestem, nem szeretném elolvasni csak azután mások véleményét, miután már végeztem a kritikáddal. További oldalak pedig a "Díjaim, érdemeim", és a "Blogverseny"; ezekhez nincs semmi megjegyzésem.
 A következő modulban különböző információkat és ismertetőt kapunk a hamarosan megjelenő részről. Szerintem ez remek ötlet, ilyet még nem sok helyen láttam, és biztosan örülnek neki a fanatikusabb, izgulósabb típusú olvasóid. A többi modulhoz nincs megjegyzésem (a trailerről pedig külön írok).
5/4 (-1 a sorrend miatt)

Előzetes:
 A trailer elkészítésével biztos hosszadalmas órákat tölthettél el. Mondhatni megérte, hiszen rengetegen szeretik nézegetni az ilyesmit, és sokak csak az előzetes megnézése után kapnak kedvet az olvasásra. Személy szerint én ezt ugyancsak feleslegesnek tartom, akárcsak a könyvborítót. Egy blog az blog, nem sorozat, film, vagy könyv. Tisztelet a kivételnek, azaz az olyan blogoknak, amikből később könyvek születtek, de szinte biztos vagyok benne, hogy akkor a borító nem a kezdőként elkészített könyvborító lett. Tehát én az ilyesmiket inkább csak "extráknak" tekintem, bár a te esetedben megkockáztatnám az "ékszer" jelzőt is, mivel a trailer is egy igen szép munka lett. Olyan mint egy kis ékszer, kiegészítő, ami valamennyire feldobja a ruha összeállítást. Végre nem egy rossz minőségű össze-vissza nyújtott gifekkel teli videóval találkoztam, hanem egy jó minőségű felvételekből összeállított alkotással, aminek a hosszúsága, és a szövege is megfelelő.
3/3

 Fülszöveg:
Most vettem észre, hogy az előzetesben is ezt a szöveget használtad fel. Mindegy, szerintem leleményes, praktikus, és szépen megfogalmazott lett. A leírtak tökéletesen illenek a sorozatban látott dolgokkal, szinte már magam előtt látom a vigyorgó óriásbarátainkat, ahogy széttépik Eren édesanyját. A te történetedbe viszont annyi vérengzést, mint az AOT-ben nem tapasztaltam. 
3/3

Prológus:
 Rövid. Talán túl rövid. Egynek elmegy, ahogy mondani szokás. Erősen feszegetje mondjuk a prológus jelentésének határait, de azért ez még rendben van, hiszen ez mégis csak távol áll a fülszövegtől. (Ez a kettő sajnos össze szokott forrni sokszor a blogoknál.) Kellően viszont felcsigázza az embert, és annyi kérdést teszel fel benne (talán túl sokat is), hogy az emberek már tudni akarják végre az átkozott válaszokat rájuk.
5/4

Történet, helyesírás:
 Jaj, és most értünk a nehezéhez. Huh. Szóval. Az eddig megjelent hét fejezetet természetesen elolvastam. Kicsit másra számítottam, őszintén szólva. Nem rossz, nem rossz. Külön megdicsérném azt, hogy egy fiú szemszögéből írod, ami szerintem azért egy lánynak igazi kihívás, hacsak nem lógsz egyfolytában fiúkkal. Egyenjogúság ide vagy oda, szerintem a két nem gondolkodása igen is különbözik, mondjuk persze minden ember különbözik, ha úgy vesszük, de akkor is. Többnyire azért érződött, hogy az elbeszélő egy hímnemű egyed, és nem csak azért, mert az író sokszor az orrom alá dörgölte az ilyesmi megjegyzéseivel: "Persze, lehet, a férfi szól belőlem...", "De nem sírtam, egy férfi sosem sír...", "..egy férfi sosem sír...". A történeted mindenképp egyedinek mondható. "Egyedi, mert ilyennel még nem találkoztam", mondták sokan. Ezzel a kijelentéssel viszont nem értek egyet. A te blogod nem azért egyedi, mert más Attack On Titan fanfiction még nem született eddig a blogos világban. A te blogod sok szempontból egyedi. Ritka az olyan blog, aminek az írója ilyen sok időt fordít minden apróságra. Látszik, hogy nem csapsz össze semmit sem, és nem csak a trailerbe, a kinézetbe adsz bele mindent, de a történetbe is. Az is látszik, hogy még kezdő kis írópalánta vagy, így apróbb bakik még így is becsúsznak. A sorozat után a blogod viszont nekem nem hat izgalmasnak. A karakterek jelleme nem fogott meg különösebben, ahogy a történeted sem. Furcsának találom, hogy az eleinte meglehetősen részeg Stefan hamar kijózanodik a krízishelyzetben. Én amikor iszom, akkor... Oké, most inkább vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit!
 Ha nem láttam volna a sorozatot, rengeteg hiányosságot tapasztalnék. Például nem érteném, hogy mikor játszódik pontosan a történet. Nem írod le az épületek stílusát, a második fejezetben is a kép segített igazán elképzelni. Az illusztráció jó dolog, de nem érdemes arra támaszkodni, az a legjobb, ha már a leírás alapján elém tárul az a kép. Nem írtad le, hogy a város hogy néz ki pontosan, olvasás közben csak a sorozatban látottakra hagyatkoztam, és annak segítségével tudtam elképzelni. Az óriásokról sem írtál olyan sokat, összehasonlíthattad volna esetleg az emberek testével, és úgy könnyebb lett volna az olvasóknak elképzelni őket. Hiszen a te mondataid alapján akár három fejük is lehetett volna, és zöld színük, persze nemzőszerv nélkül, mert azt megemlítetted. A képek persze megint csak segítettek az olvasóknak. Megint csak azt tudom mondani, hogy az illusztráció ne mankóként szolgáljon, hanem az is csak legyen egy plusz dolog, egy kis ékszer. Néha használsz egy-egy érdekesebb kifejezést, például én különösnek találom, hogy egy olyan önfejű, laza, piás fiú egy lányt pont a "dekoratív" jelzővel illette meg. Zavaró, hogy a számokat nem betűvel írod. Ez nem egy matektankönyv, itt nem 15 kéne legyen, hanem tizenöt. Évszámokat persze nehogy kiírj nekem számokkal, de van egy határ, amit betűkkel kell írni. Mikor szóba esett Levi hadnagy, akkor magamban üdvrivalgásba kezdtem. Azt hiszem ő, meg még az a szemüveges kísérletezős felderítő a kedvencem a sorozatból.
  A fogalmazásod kezdetlegesnek nem mondható, mivel nincs tele tőmondatokkal, és azért a helyesírás se olyan rossz, csak pár hibát találtam így egyszer elolvasva. Nagyon szép szavakat is használsz, jól írod le a párbeszédeket, és azért azt nem lehetne mondani, hogy a leírásokban teljesen szegény a blogod, hiszen azért jó pár sort tudnék felhozni most példának. Fejlődni még van hova, de csak azt tudom mondani, hajrá, gyakorolgass még szépen.
 Ez nem teljesen a történet menüponthoz kéne tartozzon, de most itt említem meg, és pont. A blogodon nem csak a történet van fent, de versenyt, és még egy díjat is indítottál a blogról. Eleinte azt hittem, hogy ezek amolyan reklámfogások, és így feliratkozókat nyersz. Ezért most bocsánatot kérnék, mert látom, hogy nem is kérted, hogy feliratkozzanak, és a versenynél te magad értesítetted volna őket külön. Szóval ezekkel nincs gond, ha neked a történetes blogodon esik jól versenyt hirdetni, akkor tedd.
 Helyesírási elgépelések: (Gondoltam így összeszedve egyszerűbb.)
 1. Fejezet:
ijedségre
Ijedtségre javítanám ki automatikusan a jelenlegi nyelvtantudásom alapján. Viszont kicsit utánanéztem, és tulajdonképpen a te esetedre is ráfogható, hogy helyes. Számomra mégis természetellenes.
-          ijedség (helyzet: megijedés) – ijedtség (állapot)
  példamondat:Nagy volt az ijedség a családban. Ijedtségében elejtette a poharat.
 újjakat 
 Ujjakat! És nem ez lesz az első eset, hogy ezt elírod...
újjait
Ujjait. Olyan furcsa, hogy mindig ezt a szót rontod el, pedig ezt max. az általános iskola alsó tagozatnál szokták elrontani. A nehezebb szavakat meg simán leírod jól.
2. Fejezet:
 dzsekiből, aminek az úján,
Ujján... Úgy tűnik itt már nem újj, hanem csak új. Még jobb!
6. Fejezet:
bauer (németül: paraszt),

Nem, ez nem helyesírási hiba. Csak nem mutat jól. Szépen be kell csillagozni, és a fejezet végén leírod, vagy ha van több szó is, amit ki kell írni, akkor felső indexszel egy ilyen pici számot kreálsz a Wordben, majd meg bemásolod a Bloggerbe: szó1. Tudod, mint a könyvekben. (Remélem szoktál olvasni...)
 7. Fejezet:
Oliva-zöld
Először is olíva, másodszor pedig szerintem olíva zöld, bár az utóbbiban nem vagyok biztos.
20/16

Karakterek:
Stefan:
Nem nőtt a szívemhez, nem kedvelem őt, de nem is ellenszenves. Többnyire jószívű és segítőkész, de vannak pillanatai, amikor nem nagyon szeretem őt. Furcsa kis figura, és ha nem láttam volna róla a képet, amit kitettél, valószínűleg teljesen másképp képzeltem volna el. Annak a fiúnak (nem tudom mi a színész neve, azt hiszem az Útvesztőben játszott) olyan gyerekes kis rókafeje van, egyáltalán nem olyan, mint amilyet én Stefannak szántam volna.
Veronica:
A cappuchino bőrű lány. (Te így hívtad azt a bőrárnyalatot, és valahogy ez megragadt bennem.) Ő is olyan semleges számomra, és annyit tudnék most hozzáfűzni, hogy úgy is összejön majd Stefannal valamikor, a kérdés csak az, hogy mégis mikor. Az írói megjegyzésben azt írtad, hogy fiús, de ez nekem a történetben nem igazán jött le.
Vinzent:
Akkor vált igazán szimpatikussá, amikor kiderült, hogy kékvérű, egészen addig nem kedveltem, és szerintem rettentő idegesítő lehet, hogy ha valaki mindenen röhög. Még egy olyan pokoli helyzetben is, mikor emberek százai vesztik életüket.
Sona:
Na, őt imádtam! A magabiztos, állításod szerint fiús, erős lány, aki kiáll azért, amiben hisz. Céltudatos, tüzes, kemény, igazi belevaló lány. Vagy nagyon jóban lennék vele, vagy egy hatalmas versenytársként tekintenék rá.
Alfons:
Stefan fiútestvére, akit nem a legjobb színben tüntet fel. Beképzelt, bunkó, öntelt. Nekem valahogy mégis tetszik, bár az, hogy a katonai rendőrséghez tartozik mutatja, hogy legbelül Alfons egy gyáva, puhány kisfiú. 

  A karakterek kidolgozásával is biztos foglalkoztál valamennyi időt, de azért korántsem annyit, mint a trailer, vagy a könyvborító elkészítésével. Pedig ez fontosabb lett volna, de mindegy. Azért őket is kimunkáltad, részletezted őket, de szerintem még nem az igaziak.
10/6

ÖSSZESÍTÉS:
Nem biztos, hogy tovább fogom olvasni a blogod, mivel nem fogott meg igazán. Pedig szépen fogalmazol többnyire, és azért nem rossz a történetszál sem, szóval biztos ez a válogatós ízlésemnek köszönhető. Viszont köszönöm, hogy megismertetted velem azt a sorozatot, mert már tűkön ülve várom a második évadot. Sok sikert a továbbiakban, kedves Dorothy Chanté!
ui.: Nem értem, a legelején miért egy bizonyos Felicity Armstrong válaszolt pár kommentre.
 54/43





2 megjegyzés:

  1. szia! köszönöm a hasznos kritikát (végre valaki vmi építőt is mond, és nem csak mondja h mi jó a blogban), én is már nagyon izgatottan várom a 2. évaot
    ui.: SPOILER A BLOGGAL KAPCSOLATBA: Veronica és Stefan nem fognak összejönni, nem szeretem a happy end-eket, sablonosak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dorothy! Oh, erre nem számítottam volna. Köszönöm a spoilert. Igen, én igyekszem mindig meglátni a rossz dolgokat a blogokban (de gonosz vagyok már :D). Mindenesetre azt hiszem, hogy most megnézem, hogy mások mit írtak, köszi, hogy eszembe juttattad :)

      Törlés