Első Kritka: Más

MÁS

 Elérkezett ez a nap is, amikor megírom életem legeslegelső kritikáját. Mivel már számtalan kritikablogokat, és különböző designblogokat olvastam, nagyjából megfigyeltem, milyen pontokba szokták őket szedni. Azt hiszem én nem fogok annyit foglalkozni a designnal, de persze azért megemlíteni mindenképp fontos. Igyekeztem nem öt soros kritikát írni, mint azt sok helyen láttam. Ha valaki egy hosszabb kritikát ír, az szerintem sokkal alaposabb, és akkor látszik igazán, hogy mennyit foglalkozott a bloggal, és igazából mennyit olvasott el belőle.

  A Más c. blogot választottam. Egyrészt ezt ajánlották, másrészt ebbe a blogba már sokszor belefutottam régebben, bár emlékezeteimben egy teljesen más kinézetű blog él. Akkoriban még a fejlécen a jelbeszédnek különböző mozdulatai voltak kirakva, és sokkal egyszerűbb volt az egész. No mindegy, fogjunk akkor bele.

Cím:
 Találó, illik a történethez, de szerintem az az egyetlen gond vele, hogy biztos született már ilyen nevű alkotás, akár film, akár novella, vagy könyv. Nem kerestem rá, de azért nagy esélyét látom. (Ez olyasmi cím, mint mondjuk a "Blackbird", abból is láttam már jó párat.)
3/1,5

Kinézet:
 Ezzel kezdeném, mert ez a rövidebbik, és ugyebár ez az első dolog, ami az ember szeme elé tárul. Khyira munkája, és mint általában az ő művei, nagyon szépek, aprólékosak. A színek gyönyörűek, én ezt a fajta kéket kifejezetten szeretem. Az egész kicsit egyszerű, finom, és teljes mértékben passzol a történethez. Az oldalfejlécen lévő lány pedig tényleg hasonít arra a Jankára, akit én elképzeltem a blogodat olvasva. Ahogy jobban szemügyre vettem a fejlécet, megpillantottam, hogy azok a kézmozdulatok, jelek, amik a régi designon is rajta voltak, ezen is rajta vannak, csak halványabban, kisebben.
5/5

 Modulok, menü:
Úgy döntöttem ennek csinálok egy külön pontot, mivel át szerettem volna nézni az oldalaidat. Elolvastam, amit írtál magadról. Ez nem igazán tartozik a történetedhez, de azért érdekelt, ki is lapul a sorok mögött. Illetve ebben az oldalban leírtad, hogy nem fogadsz el díjakat, és nem küldöd őket tovább. Ezzel egyébként egyet értek, legalábbis a jól ismert rózsaszín logós díj szerintem már majdnem minden blogon járt, ha nem egyszer, akkor hússzor. Ezután megnéztem a szereplők menüpontot, és mivel addigra már elolvastam a történeted első tíz fejezetét, nem ért meglepetés. Mikor elolvastam, hogy régebben raktál ki képeket a szereplőkről, rémlett valami, de sajnos nem tudtam rájuk visszaemlékezni, pedig kíváncsi lettem volna rá. A karakterekre meg majd később visszatérek. Megnéztem még a testvéroldal nevű oldalt is, amire azt írta ki a laptopom, hogy a keresett oldal nem létezik. Nem tudom, hogy ez direkt van-e, vagy csak véletlenül, de ezt majd szerintem akkor nézd át. Majd átkukkantottam a cseréidbe, és az ajánlókba. Nem lepődtem meg, hogy melyik blogokat olvasod, nem tudom miért. Azok tipikusan az igényes, "híres", közkedvelt blogok, amiket a bloggerek szeretni szoktak általában. Ugyebár, a te blogod is ebbe a kategóriába tartozik, véleményem szerint. Ezt veheted bóknak is, de szerintem tény, hogy a te blogod nem véletlenül lett népszerű. Áttekintettem a többi modult is, és nem találtam hiányosságokat, volt chat, feliratkozás, és minden, ami szükséges, a többi szerintem már csak "plusz".
5/5

 Előhang, kedvcsináló:
Az előhang a részeknél prológusként volt írva, és mivel azt olvassa el az ember legelőször, külön szeretnék róla véleményt írni. Tehát, ugyebár ahogy sokan mondani szokták, a prológus ennél hosszabb. De én ebbe nem szeretnék különösebben belekötni, mert nem nagyon tartom fontosnak, meg ugyebár igazából a tiéd csak egy előhang, és te így is nevezted el. Rövidke, és minden mondatnak van egy kis drámai hatása, ami mellé simán el tudnám képzelni Beethoven ötödik szimfóniájának a híres "tüdüdümm" részét. Én az ilyesmiknek a megírásához sosem értettem, meg néha túlzásnak is találtam. Szerintem a te esetedben is kicsit fel lettek nagyítva a dolgok. Igaz, Janka tényleg nem a legszerencsésebb lány eleinte, de azért Ildi és Rozi ott voltak neki az otthonban, meg Márta néni is.
A kedvcsináló, azaz a legfelső modul oldalt pedig szerintem teljesen korrekt. A hosszúsága, a tartalma egyaránt jó, nem is kéne több, sem kevesebb. Tényleg "kedvet csinál", persze csak azoknak, akik szeretik az ilyen típusú történeteket.
5/4

  A történet, írásmód, helyesírás:
Ha most nagyon egyszerű lennék, lerendezném annyiban, hogy "Egyedi, tetszik, ügyes vagy! Ülj le, ötös." No, de azt hiszem ezt jobb lenne kifejteni. Először is, én úgy terveztem, hogy minden blognál, amiről véleményt mondok, minimum öt fejezetet olvasok el. Ezt így még egyszer átgondolva hülyeségnek találom, mert vannak blogok, ahol öt fejezet egynek is alig felel meg, és vannak, ahol meg egy egész nap, mire elolvasom azt az ötöt. Nálad azt mondanám, hogy a te fejezeteid rövidek, de nem annyira, szóval olyan "elnézhetően rövid"-nek mondanám. De az, hogy kicsit kurták voltak a fejezetek, engem cseppet sem zavart, mivel nem kellett rájuk várnom.
Volt egy rész, az egyedüli, ami bennem maradt még régről (mint már mondtam, talán egy éve, vagy kevesebb, hogy elkezdtem olvasni a történeted). Janka és Kevin sétáltak hazafelé, és úgy emlékszem, azt írtad, hogy "némán" sétáltak, viccből. Ez nem tudom miért, de nagyon megmaradt bennem, és most sehol sem találtam. Pedig szerintem humoros volt. Lehet, hogy összekeverem valamivel, de tényleg így emlékszem.
Nos, akkor ugorjunk a mély vízbe, és kezdjünk is bele. A történet röviden és tömören arról szól, hogy egy szerencsétlenséggel, azaz a némasággal megáldott Janka egy otthonban nő fel tizenhat éves koráig, majd befogadja őt egy házaspár. Szépen írsz, egyszerűen, nem esel túlzásokba a leírásoknál, de nem is kerülöd el őket. Ami engem zavart a történetben, hogy végtelen ártatlan, szerény és aranyos. Igen, ez nem feltétlenül rossz, engem viszont valahogy bosszantott. (Talán túl sok harcolós fantasy-t és gyilkosságokról szóló krimit olvasok.) Miután Janka kikerül az otthonból, minden olyan idilli. Talán túl idilli is! Az új szülei rendesek, kedvesek, az anyuka kellően aggodalmas, és minden tökéletes. Az iskola amibe jár foglalkozik néma növendékekkel, és még a házuk közelében is van, és a szomszéd srác az osztálytársa. Szerintem ekkor már Janka tényleg nagyon mázlistának mondhatja magát. Találkozhat a régi barátaival, és megismerkedik Kevinnel, akiről már az első pár találkozásuk után gondoltam, hogy Janka szerelme lesz. Őszintén szólva, én úgy terveztem, hogy csak az első tizenöt fejezetet olvasom el. De abból végül húsz lett, majd harminc, és végül a történet végén találtam magam, értetlenül pislogva, hogy ez mégis hogy történhetett. Az egész magával ragadott és beszippantott, és nem tudtam abbahagyni. A harmincadik fejezet körül különösen örültem az új szereplőnek, Michelle-nek, a francia lánykának. Nem titkolom, imádom Franciaországot és a csodás nyelvét, szóval ez a szál nekem kifejezetten tetszett. Az utolsó tíz fejezet nagyon eseménydús volt, amiket most nem írok le, mert azokban van jó pár csattanó. De azért megjegyzem, hogy én kicsit hiányoltam azt, hogy úgy rendesen összejöjjön Janka és Kevin. Olyan aranyosak lettek volna együtt.
A helyesírásod szerintem rendben van, de e téren én nem vagyok a legjobb, és ezért erről nehezen is tudnám megmondani a hibáidat. Láttam pár elgépelést, amiket sikeresen el is felejtettem, mert nem írtam le őket. Tudom, hogy az nem sokat segít, ha csak annyit mondok, hogy láttam őket, de azért nem árulom el, hogy hol voltak. Sajnálom. Egyetlen egyre emlékszem, és azt most meg is találtam: "Ah, megvan! Hogy is hívják? Tudjátok, az az alacsony, szőke, kék szemű babie baba ", gondolom itt Barbie babát akartál írni. Remélem azért ezzel az eggyel is segítettem.
Az is még tetszett, hogy látszik, hogy vagy jártas vagy a némaság kapcsán, vagy rendesen utánajártál, mert teljesen életszerűen vannak leírva a dolgok. Gondolok én itt például a telefonálásra, amit az elején nem értettem, hogy hogyan lehetséges, de tovább olvasva leírtad részletesen, szóval megértettem.
20/18 - (De csak mert túl szerény nekem.)

 Karakterek:
Janka:
Főhösünk Janka, a néma lány. Nagyon tetszik, hogy ezt a nevet választottad neki. A nővéremet is így hívják, és egyébként a személyisége hasonlít ennek a Jankáéra. Ő tipikusan a szelíd, ártatlan, visszafogott teremtmény, aki csupa jóindulat. A körülötte lévő emberek tényleg vagy kedvesek, vagy csak Janka olyan aranyos, hogy mindenkit annak lát, azt nem tudom. Szűzies, szende kislányként viselkedő tizenhat éves, akit nem lehet nem szeretni.
Kevin:
Őt nem sikerült annyira megismernem. Mikor átjött éjfélkor Jankához, nem tudtam hova tenni. Alig beszéltek pár mondatot, mi vitte őt rá arra, hogy már is kisurranjon miatta? (Na jó, azért beszélgettek, de akkor is hirtelen jött.) Janka biztosan nagyon szép és csinos lány, ha ilyen hamar felkeltette Kevin figyelmét. Hozzá kell tennem - bár ez nem Kevin személyiségéhez tartozik - hogy nagyon nemtetszik a neve. De most komolyan. Kevin. Erről egyből a Jonas Brothers-ből az egyik srác ugrik be, és őt nem szívesen képzelem magam elé Kevinnél.
Rozi és Ildi: 
Egybe írom le őket, ha már te is egybe vetted őket az egyik oldalnál. Rozi számomra a legszimpatikusabb szereplő az egész történetben. Janka őrültnek látja sokszor, én inkább csak érdekesnek gondolnám, de ha kicsit bolond is, mindenképpen pozitív értelemben. Hamar a szívemhez nőtt az ő karaktere, mivel azt hiszem, ő áll hozzám a legközelebb belsőleg. Ildi pedig hasonlít Jankára, csak - ha lehet ilyet mondani - a túlzott, talán kicsit nyugodtabb változata. Ő különösebb benyomást nem gyakorolt rám.
Szülők:
Eleinte azt hittem - már akkor, mikor örökbe akarták fogadni - hogy ők tényleg Janka igazi szülei. Mikor elmondták az igazat a másik Jankáról, vártam, hogy kiderüljön, hogy az csak egy légből kapott kitaláció, de arra várhattam is. Egyébként meg normális, átlagos szülők, akiknél jobbat Janka nem is kaphatott volna.

Összességében azt mondanám, hogy jól dolgoztad ki a karaktereket, az már teljesen személyfüggő, hogy én melyiküket szerettem meg, és melyiküket nem. Talán Kevinről többet is megtudhattunk volna, bár azért ő róla is tudtunk meg "titkokat", amiket elmondott Jankának.
 10/10

ÖSSZESÍTÉS:

Biztos már rengeteg dicséretet kaptál a blogodra, és erre én is csak egy lapáttal tettem. Az igazság az, hogy tényleg nem találtam benne túl sok kivetnivalót. Azért biztos jó hallani a dicséreteket, amiket megérdemelsz. Remélem még folytatod az írást, mármint a történetek írását. Már láttam tőled cikkeket is a Firerose-on, persze, abban is van tehetséged, de szívesen olvasnék tőled még történeteket. Sok sikert!

48/43,5